„Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.”
(Zsolt 16, 8-9.)
Isten kegyelméből és a szóládi gyülekezet jóvoltából látogatjuk az idős, beteg, magányos református és evangélikus gyülekezeti testvéreket. Ők már fizikailag nem képesek a gyülekezeti alkalmakra eljönni, de igénylik a közösséget és érdekli őket minden, ami a gyülekezetben történik.
A látogatásunkat örömmel fogadják. Többségükben hívő, imádkozó, hálás emberek. Örömünkre szolgál lelki nyitottságuk. Esetenként kérdezni sem kell, hosszan beszélnek az életükben átélt eseményekről, megpróbáltatásokról, a betegség terhének viseléséről. Mindennapjaikban segítőik a család, a jó szomszédok és a barátok. Máskor szavak nélkül „csak” a szeretet működik közöttünk, hiszen általuk mi is megerősítést kapunk. Jó ilyenkor csendben, kéz a kézben hálát adni az Úrnak, közös imádságban kérni a továbbiakhoz az Ő kegyelmét.
Általában türelmesen hordozzák terheiket, megtapasztalva azt, hogy minden élethelyzetükben ott tudhatják maguk mellett Urunkat, aki mindezidáig megsegítette őket. Hálásak minden új napért, pár jó szóért, mindenért. Visszavárnak bennünket! Vágynak a szeretetre, törődésre és fontos számukra az állandó kapcsolattartás.
Ezek közben a látogatások közben is azt élhetjük át, arról tehetünk bizonyságot a testvérek körében, hogy gyülekezetünk élő, aktív közösség. Az Úrtól nekünk adott kegyelmi ajándékokkal szolgálhatjuk egymást, építhetjük közösségünket, erősíthetjük önmagunkat és mindezzel dicsőítjük Istent. Soli Deo Gloria!
Összeállították a csoport tagjai: Erdélyi Teréz és Kovács Etelka
