Békei Tamásnak hívnak, 1968-ban születtem. Feleségemmel és négy gyermekünkkel 2008 óta élünk Szóládon.

Mielőtt Szóládra kerültünk, nem volt kapcsolatom sem Istennel, sem semmilyen gyülekezettel. Most már tudom, hogy az Ő gondviselése hozott ide, és itt, a szóládi emberek és a Szóládi Református Gyülekezet közösségében találhattam rá az életemet megváltoztató kegyelemre. A gyülekezetben konfirmáltam, és azóta is igyekszem szolgálataimmal visszaadni valamit az Ő szeretetéből a körülöttem lévő embereknek. Ezért is hálás a szívem, hogy a presbiterség után immár gondnokként szolgálhatok a gyülekezetünkben, Isten dicsőségére.

Szolgálatom meghatározó igéjét a megtérésemkor kaptam Istentől:

„Hálát adok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem,
mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt.” (1Tim. 1:12.)

Vaján, református lelkészcsalád első gyermekeként nőttem fel. Ez a családi környezet meghatározó volt és maradt egész eddigi életem során. Nagy öröm számomra, hogy a Szóládi Református Gyülekezetben – amelybe néhány évvel ezelőtti Szóládra költözésem után bekapcsolódtam – aktívan élhetem meg hitemet.

Zenei gimnáziumot és főiskolát végeztem Debrecenben és Budapesten. Dolgoztam a MÁV Szimfonikus Zenekarban, tanítottam és tanítok zenetanárként, közben németnyelvű idegenvezető is lettem.Négy gyereket neveltem fel, akik időközben már diplomát szereztek, önállósodtak.

A gyülekezetben a Presbitérium tagjaként, a gyülekezet egyik kántoraként, az Új ének csoport vezetőjeként továbbra is szeretném hűséggel szolgálni Istent és a gyülekezetemet.

A nevem Bognár Gáborné, született Bonnyai Ágnes. 1974-ben születtem. Szóládon nőttem fel szüleimmel és öcsémmel. Jelenleg is Szóládon élünk férjemmel és két lányommal. Könyvelőként végeztem Kaposváron, és köztisztviselőként sokáig önkormányzati hivataloknál könyveltem. 2015. óta, a faluban újra megnyílt óvodában, óvodatitkárként dolgozom, valamint végzem gyülekezetünk könyvelését is.
Szüleim sajnos már nem élnek, édesapám 2009-ben, édesanyám 2015-ben meghalt. Apukám halála nagyon megviselt, de az utána következő időszakban éreztem meg, hogy rajtam kívüli, hatalmasabb erő munkálkodik az életemben, aki nem hagy magamra, megvigasztal, felemel és erőt ad a folytatáshoz. Református családban nőttem fel, a gyülekezetnek mindig tagjai voltunk – édesapám volt presbiter és gondnok is – de a lélek szerinti elhívást én ebben a nehéz időszakban kaptam. Kezdő hívőként, 2011-ben többek rábeszélésére vállaltam a presbiteri jelöltséget, és pótpresbiter lettem. Nem bántam meg. Sokat tanultam, tapasztaltam az elmúlt időszakban, hitem erősödött, mélyült a gyülekezeti közösségben megtapasztalt szolgálatok, csodák, imák által.  Hálás vagyok Istennek a közösségért, a rám bízott feladatokért, és továbbra is az Ő segítségében bízva, az Ő irányítását kérve igyekszem szolgálatomat végezni az Ő dicsőségére.

A nevem dr. Nyerges József, Székesfehérváron dolgozom közjegyzőként. Feleségemmel és három gyermekünkkel több, mint négy éve járunk a szóládi gyülekezetbe, kicsivel több, mint három éve lakunk Szóládon. Nagy örömünkre szolgál, hogy mintegy másfél éve új otthonunkban lakunk.

Meggyőződésem szerint a presbiteri szolgálatot csak felelősségteljesen lehet ellátni. Mindkét gondolatkör fontos számomra, és egymástól nem elválaszthatók, azaz: 1) szolgálat, 2) felelősségteljesen.
Presbiterként az Istentől a kapott tehetségemnek megfelelően kívánok szolgálni a gyülekezetben, és továbbra is aktívan részt kívánok venni a gyülekezet életében. Szeretnék életemmel példát mutatni másoknak, akik most még nem ismerik az Urat, és a lelki testvéreimnek is, akikkel egy közösségben szolgálhatok Istennek.

Nevem Salamon  Józsefné, Weisz Ilona. Két felnőtt, családos fiam van. Szóládon nőttem fel, gyermekkoromtól a Szóládi Református Gyülekezet tagja vagyok. 2011-ben kerültem be a Presbitériumba, amikor is pótpresbiterként szolgáltam gyülekezetemben, majd a 2017-es presbiterválasztáskor már presbiter lettem, amely szolgálatot azóta is végzem.

Presbiterként szeretném a gyülekezetemet és az Úr Jézust továbbra is teljes szívvel és odaadással szolgálni, úgy ahogy az Úr Jézus szava is vezet ebben: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei  Atyám előtt, …” (Máté evangéliuma 10. rész 32. vers)
A Szóládi Nyugdíjas Klub vezetőjeként hiszem, hogy hasznos összekötő kapocs lehetek az idősebb generációkhoz tartozó szóládi emberek és a gyülekezet közössége között.

Vass Pál vagyok, 1980-ban születtem. Nős vagyok, három gyermek édesapja. Erdély és Budapest után a Balatonparton találtam otthont, Szóládon, a Szóládi Református Gyülekezetben pedig lelki közösséget.

Mit jelent számomra a presbiteri szolgálat? Hiszem, hogy az ember elhívása a szolgálatra Isten kegyelmes szeretetének munkája, ahogy az evangéliumban is olvassuk, ahol ezt mondja Jézus: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, …” (János evangéliuma 15. rész 16. vers)
Szolgálatomban szeretném egyre mélyebben átélni és mások felé is megélni Isten elhívó és szolgálatba állító szeretetét. Szeretnék eszköz lenni Isten kezében. Engedni, hogy Jézus szeretete akár még rajtam keresztül is áramoljon, jelen legyen, szóljon, szervezzen, csendesen, de szívből és odaszántan.

Takács Anna Erzsébet vagyok. Erdélyben, Zilahon születtem, jelenleg Balatonszemesen élek a férjemmel.

Megtérésemet egy igevershez kapcsolom, ami gyökeresen megváltoztatta az életemet: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, …” (Efézusi levél 4. rész 22-24/a. vers)
Persze még mindig van, amiben meg kell újulnom, de azt tapasztalom, hogy Jézus Krisztus vezetésével ez lehetséges a hívő ember életében.
A Presbitérium tagjának lenni számomra felelősséget és odaszánt szolgálatot jelent. Hiszem, hogy ennek az elhívásnak a betöltésében is segítségemre lesz az Úr, hogy másokat is Őhozzá vezethessek!